Egyházi múzeum alapításának gondolata és szükségessége már a 20. század elején megfogalmazódott. Ekkor ugyanis anyagi gondok, épületek karbantartási nehézségei nagyon sok református egyházközséget kényszerítettek arra, hogy úrasztali edényeit, textíliáit pénzre váltsa. A múzeumalapítás szükségességét Szádeczky Lajos fogalmazta meg az 1906. szeptemberében kelt szakértői javaslatában, amelyben felszólította az egyházkerületet, hogy a régi tárgyakból múzeumi gyűjteményt hozzon létre. Ekkor érdemi előrelépés nem történt. A használaton kívüli, értékes klenódiumok és textíliák sorsa a későbbiekben is foglalkoztatta az egyház elöljáróit. Az Igazgatótanács 1923. június 21-én kelt körlevelében kérte az egyházmegyék espereseit, hogy vegyék számba azokat és tegyenek javaslatot elhelyezésüket illetően.

Egyházi múzeum hiányában a 20. század első felében az egyházi kegyszerek, textíliák és berendezési tárgyak értékmentését az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára és a Székely Nemzeti Múzeum vállalta fel. A második világháborút követően a politikai helyzet nem tette lehetővé egyházi múzeum alapítását. A 20. század végétől különböző műemlék- és műtárgyvédelmi fórumokon, konferenciákon egyre gyakrabban hangzott el az egyházkerület elöljárói részéről a múzeumalapítás ígérete. Ezzel párhuzamosan 2005-től dr. Buzogány Dezső vezetésével egy öt tagú kutatócsoport az erdélyi református egyházközségek tárgy-, illetve iratállományának felmérésébe kezdett. A 2012-től már Pokoly Társaságként működő kutatócsoport közel egy évtizedes terepmunkája, valamint szakkiadványokban közölt eredményei tovább hangsúlyozták a múzeumalapítás szükségességét. A művészettörténész, történész és levéltáros szakemberek elsősorban a szórványgyülekezetek használati tárgyainak, iratainak begyűjtését, a sérülékeny (textíliák, ónedények) és használaton kívüli tárgyak felügyelet alá helyezését sürgették.

A múzeumalapításra vonatkozó végső döntés 2014-ben született meg, amikor az Igazgatótanács 42. határozata értelmében az Erdélyi Református Egyházkerület megalapította az Erdélyi Református Múzeumot. Ekkor került sor a múzeumépület kijelölésére és elkezdődtek annak felújítási munkálatai. Az Erdélyi Református Múzeum nevet viselő intézmény hivatalosan 2017. szeptember 30-án nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt a reformáció 500 éves jubileuma alkalmából a Kegyesség és/vagy reprezentáció. Erdély református öröksége című időszakos tárlattal.

Az Erdélyi Református Múzeum megalapításával az Erdélyi Református Egyházkerület több mint egy évszázados űrt pótolt. Olyan intézményt hozott létre, amely egyrészt a szakmai követelményeknek megfelelő tárolási körülményeket biztosít az egyházközségek használaton kívüli tárgyainak, másrészt az egyházkerület történetében először vette nyilvántartásba a gyülekezetek történeti értékű klenódiumait, textíliáit és iratanyagát, és tett állományvédelmi lépéseket azok megóvására.

További részletekért ide kattintva olvashatja Kovács-Mária Márta Az Erdélyi Református Múzeum megalakulása és szerepe az Erdélyi Református Egyházkerület értékmentő tevékenységében című tanulmányát.