Az Erdélyi Református Egyház levéltáráról 1599 óta van tudomásunk. Ez akkor a püspöki protokollumból, illetve néhány oklevélből állott. Az irategyüttes 1658-ban jelentős károsodást szenvedett, majd 1849-ben Nagyenyeden teljesen elpusztult. Az 1713-ban megalakult (a korábbi két évtizedben is csíráiban létező) Erdélyi Református Főkonzisztórium levéltára már 1714-ben nyolc iratköteget tett ki, így számára külön ládát készítettek. Ez az irategyüttes sértetlenül fennmaradt, és a mai napig folyamatosan gyarapszik. (A Főkonzisztórium 1871-ben átalakult Igazgatótanáccsá, ám az iratok rendjén ez nem változtatott.)

A mai értelemben vett, nyilvánosan kutatható egyházkerületi levéltár szervezését 1948-ban kezdték el. A levéltári munka és a kutatószolgálat 1960-ban kezdődött el a Püspöki hivatal irattári helyiségében. A Farkas utcai templom két nagy restaurálása (1960–1963, illetve 2014–2016) között a levéltár a templom csonka tornyában, illetve az egykori kolostor kerengőjében működött. 2016 óta a Bocskai tér 14. szám alatti épületben van a levéltár székhelye.

Levéltárosok: ifj. Nagy Géza (1959–1961), Bodor Ádám (1960–1963), László Dezső (1961–1968), Markos András (1964–1974), Kiss Ágnes (1968–1976), Sipos Gábor (1977–2017), Dáné Veronka (2000–2009), Ősz Sándor Előd (2007–), Tóth Levente (2017–), Tasnádi István (2022–).

Levéltári anyag

A levéltár anyaga hozzávetőlegesen 750 iratfolyómétert tesz ki. Állományát az Egyházkerület központi intézményei (Főkonzisztórium–Igazgatótanács, Püspöki Hivatal, Teológia stb.), tíz egyházmegye (Kolozs–Kalotai, Széki, Szamosújvári, Hunyad–Zarándi, Nagysajói, Kolozsvári, Dési, Tordai, Nagyszebeni, Küküllői), számos egyházközség (pl. Kolozsvár, Fogaras, Kóbor, Déva, Alvinc stb.) és néhány oktatási intézmény levéltára, illetve több, egyházunkhoz kötődő személy (pl. Czelder Márton, Szász Gerő, Berde Mária) irathagyatéka alkotja.

Kutatószolgálat

Hétfőtől péntekig 9–16 óra között

A kutatás előzetes bejelentkezés alapján történik a fenti elektronikus postacímen.