Erdély református gyülekezetei magukon viselik a reformáció máig tartó hatását, az elmúlt 500 év lenyomatát. Ahogy az írott források megörökítették az eseményeket, úgy a tárgyi emlékanyag is őrzi egy-egy vidék és kor jellemzőit. A tárlat a maga valójában igyekszik megragadni az erdélyi református egyház sokszínűségét, összképet nyújt a századokon átívelő folyamatokról, ugyanakkor kiemeli a helyi sajátosságokat (széki, városi, vármegyei), az egyes korszakok legfőbb jellemzőit.

Kegyes patrónusok nélkül azonban nem beszélhetünk református örökségről, az egyházközségek ingó és ingatlan vagyonának jelentős része ugyanis adományaikból származott. A kegyesség mellett a reprezentáció is a kezdetektől felfedezhető az egyház támogatóinak magatartásában, ez a kettősség kíséri végig a gyülekezetek életét. A társadalmi elvárás vagy a rang legalább annyira megkövetelte az egyház pártfogását, mint az egyén belső indíttatásából fakadó kegyesség.

A gyülekezetek ládáiban, szekrényeiben rejlő liturgikus készletek vidékenként és koronként sajátos történeti fejlődést mutatnak. A kiállított tárgyak a múltbeli események megértését segítik, a református hívek kegyességének és reprezentációs megnyilvánulásának példái.